1. (t. n. is ) cselekszik. jól teszi, ha ...; jót tesz valakivel; nemcsak beszél, hanem tesz is. | elkövet. rosszat tesz. | tn vhogyan cselekszik, viselkedik. ▸ úgy tesz, mint aki háromig se tud számolni | tn ▸ vhogyan tesz a harang így tesz: bim-bam! | ▸ úgy tesz, hogy

2. a jelzett mozgást, cselekvést végrehajtja. egy lépést tesz; vizsgát tesz. | <kif-ekben:> a jelzett dolgot rendsz. hiv. formában teszi. esküt tesz; ajánlatot tesz. | kinyilvánít, érvényre juttat. bizonyságot tesz; ▸ igazat igazságot tesz valamiben

3. okozza, hogy valaki, valami valamivé, valamilyenné váljon. szabaddá tesz valakit; kétségessé tesz valamit; ▸ magáévá tesz | ritk valakiből valamit csinál. én tettem belőle embert. | rég v. nép valakit valaminek megválaszt v. kinevez. bírónak tették; királyt tesz.

4. színlel. bolondnak teszi magát; úgy tesz, mintha nem tudná.

5. vhova helyez. a zsebébe tesz valamit. | (t. n.) ▸ tesz a tűzre | (t. n.) nép <állatnak, gyereknek> enni ad. tettél a tehénnek? | valamilyen eljárás végett vhova juttat, ill. letétbe helyez valamit. postára tesz valamit; takarékba teszi a pénzét. | vhova helyez és rögzít. bélyeget tesz a levélre. | valakit vhol elhelyez, valamilyen helyet jelöl ki neki. hova teszitek a vendégeket? | biz <személyt> hiv. beoszt, helyez vhova. vidékre tették.

6. leír, felír, odaír. pontot tesz az i-re; papírra teszi a gondolatait.

7. vmely állapotba, helyzetbe juttat. kényelembe teszi magát; tisztába teszi a csecsemőt.

8. <az elmondottakhoz> hozzáfűz, hozzátesz. az üzenethez még magyarázatot is tett.

9. megállapítja, kijelöli valaminek az idejét, rangsorbeli helyét, értékét. keddre tették a temetést; a sor végére tették; ▸ nem tudom, hova tegyem | nép v. irod valamennyire becsül, értékel. többre, kevesebbre tesz valamit valaminél; ▸ elébe tesz valakit, valamit valakinek, valaminek

10. valamivel, valamennyivel egyenlő értékű. ketten tesznek egy embert; mennyit tesz az egész költség? | <több hasonló együtt> vmely egészet alkot. tíz ember tesz egy brigádot. | fontos jellemzője, alkotója valaminek. nem a ruha teszi az embert. | kissé rég valamilyen jelentése van. mit tesz ez a szó magyarul? | jelentősége van, számít. sokat tesz a gyakorlat; ▸ nem tesz semmit | ▸ ez már teszi

11. ▸ tesz valamire | valamennyit feltesz rá. tízet teszek egy ellen.

12. biz szépítő: ▸ tesz valamire

13. <közbevetésként.> ▸ teszem azt

[ fgr ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. tízszer tíz (100). ▸ száz százalékban százalékig ▸ százat teszek egy ellen, hogy | biz száz egyed, (pénz)egység. százra tartja. | sp biz százméteres táv. százon indul. | biz száz kilométeres táv. mennyit fogyaszt az autód százon? | a századik év. kr. e. százban. | a százas számú épület, helyiség. váci út száz. | ▸ százan ▸ százszor

2. gyak. túlzó igen sok. száz éve várlak!; ▸ ha száz keze volna, akkor se győzné!; száz és meg száz ▸ százak ▸ valakiknek a, valamiknek a százai ▸ százával, százszámra

[ fgr<indoiráni ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. annyi, amennyit a természetes számsor első egész száma jelöl (1). egy fia van; ▸ nem egy | egyetlen. ▸ egy emberként mint egy ember | <kif-ekben.> ▸ egy cseppig szálig szemig

2. osztatlan, egész. egy darabban; ▸ egy csomóban rakáson | egyszeri. | egységes, egyetlen. egy közösséggé forrtak össze. | csupa, merő. egy vér lettem.

3. ugyanaz, azonos. egy véleményen van valakivel; ▸ egyek vagyunk

4. <időpont megjelölésére, sorszn-i jelentésben.> ▸ egy óra

5. <pongyola haszn:> első. az egy kerületben; az egy b-be jár.

1. egy egységből álló mennyiség, szám. | < (ütemes) mozgás vezénylésében vezényszóként.> egy, kettő, egy, kettő!

2. gyak. biz egy dolog, egy egység, kül. pénzegység. erre az egyre emlékszem; egy húszért vette. ▸ egyet mondok, kettő lesz belőle | egy óra mint időpont. pontosan egykor. | az egyes számmal jelölt épület, helyiség. földszint egy. | <pongyola haszn, hónap neve után:> elseje. május egy.

3. egy személy. ▸ nem egy volt ott nem egy, aki ... | ugyanaz a személy, dolog. egyet szeretünk.

4. isk biz az egyes számjegy. fölírom az egyet.

5. (hsz-szerűen) ▸ egyet ▸ alszik rá egyet | ▸ eggyé eggyé olvad. | ▸ egytől egyig

1. <meghatározatlan, még nem említett v. ismeretlen személyt, dolgot jelentő köznév, ill. ezzel alakult szószerkezet előtt.> vett egy táskát; egy rokonom képe; egy újabb rendelet szerint. | <időhat előtt, a meghatározatlanság kif-ére.> egy este; ▸ egy időben ▸ egy alkalommal | <htl mennyiséget jelentő szó(szerkezet) előtt; kitétele nélkül a szó(szerkezet) helytelen.> egy kevés víz; ▸ egy kis ideig | <némely htl nagyságra, fokra utaló belső tárgy, ill. hsz előtt.> egy nagyot sóhajt; ▸ egy kicsit kevéssé egy kissé

2. <fajfogalmat jelölő köznév, ill. ezzel alakult szószerkezet előtt.> egy kisgyermektől ezt ne kívánd! | <valakihez, valamihez mint típushoz, fajtához való hasonlítás esetén.> olyan, mint egy virágoskert. | <hasonlítást nem tartalmazó, nem metaforikus névszói állítm előtt.> jános egy okos ember (helyesen: jános okos ember).

3. <érzelmileg színezett m kiemelő szavaként, a jelző és a jelzett szó között.> ravasz egy fickó!

4. <típusra, ill. a megnevezett személyi tulajdonságaira utaló tulajdonnév előtt.> egy szabó jánostól ezt elvárjuk!

1. vele ellentétes irányban. ár ellen úszik.

2. nép felé. | támadó szándékkal feléje. az erőd ellen indul.

3. ellenségeként, ártalmára. lázít valaki ellen. | terhére, kárára. eljárás folyik valaki ellen. | ellenfeleként. győztek a bajnok ellen.

4. vele ellentétben, vele szembeszegülve. akaratom ellen tette; érvel valami ellen.

5. ártalom elkerülésére, elhárítására. köhögés ellen szedi.

valaki, valami ellen, vele szemben. ellenszegül, ellenáll.

1. < (idő)határozói mellékm kötőszavaként:> ahogy(an), amint, amikor. egy hétre rá, hogy megjött, ment is vissza.

2. <kérdő alakú ált névm-sal:> ahogy(an). megcsinálták, ki hogy tudta.

1. <állítm nélküli válaszban, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val, annak kif-ére, hogy a mód, ill. a körülmények esetenként változnak.> [jól megy a munka? ] mikor hogy!

2. ▸ hogy, hogy nem hogy, hogy nem, elveszett.